Tyúkfajták és hibridek

Nagyüzemi tenyésztésben alkalmazott tojótyúhibridek

Ami a végleges tojótyúkhibrideket illeti, a professzionális gazdaságokban leggyakrabban Lohmann Brown, Lohmann White, Bovans Brown, Dekalb White és ISA Brown fajtákat hasznosítanak. A nemesítő vállalatok nevelésre és tenyésztésre vonatkozó ajánlásainak (azaz a takarmányozás, a hőmérsékleti és páratartalmi viszonyok, fényviszonyok, ólban lévő emisszió stb.) betartása esetén a tojótyúkoktól egy tojóciklusban általában 350-450 tojáshozam érhető el. Ez általában 50-80 hétig tart.

Kisgazdaságokban hasznosított tyúkfajták

A célzott kitenyésztés eredményeként számos olyan tyúkfajta jött létre, amelynek ugyan kisebb a tojáshozama, mint a nagyüzemi tenyésztésben alkalmazott hibrid keverékeké, viszont megőrizték a tojások kiköltésének képességét, jobban viselik a környezeti körülményeket, takarmány vonatkozásában igénytelenek, mutatós a megjelenésük stb.

A 2006. évi baromfifajta-összeállítás szerint, a 75 törpe- és kis növésű tyúkfajtát is beleértve, Csehországban 144 házi csirkefajtát tartanak.

Különböző tyúkfajták alapfelosztása:

A tojófajtákat a könnyű temperamentumú, legfeljebb két kilogramm súlyú tyúkok képviselik. Ennek a tyúkfajtának a tipikus képviselője például a leghorn, az itáliai, illetve az aranycsíkos cseh tyúk (ún. cseh aranycsíkos).

A közepesen nehéz fajták jövedelmezősége kombinált, vagyis a nagy tojáshozamuk mellett az izomzatuk is jó. Hosszabb ideig tart a növekedésük, mint a tojófajtáké, és nagyobb a testtömegük, ami a tyúkok esetében 2-2,5 kg, a kakasoké pedig akár 3,5 kg is lehet. Ebbe a csoportba tartozik például a rhode island, a new hampsire, a sussex, a plimohout rock, a welsumi és az amrock.

A nehéz tyúkfajtákat nagyméretű test és 3,5 – 5 kg közötti súly jellemzi. Ide tartozik például a brahma, a cochin, a langscham és az orpington.

Vannak olyan harci fajták is, amelyeket kakasviadalokra tenyésztettek ki, és ez többek között azt jelenti, hogy jó izomzatú tyúkokról van szó. Ilyen például a cornish, az asil, a malinéz és warrior (indiai, shamo, ko shamo, madras, modern angol viador). Ide tartozik azonban az Indonéziában, pontosabban Jáván, a Surakarta város közelében fekvő Cemani faluban kitenyésztett cemani tyúk is. Ez a tyúk a fibromelanosis nevű genetikai mutáció miatt úgy néz ki, mintha épp most repült volna át a kéményen. Fekete a tollazata és a bőre, és ha feldolgoznánk a konyhában, a húsa és a belső szervei is feketék lennének. A tojások héja azonban megszokottan krémszínű.

A különleges jegyekkel rendelkező fajtákat elsősorban mutatós külsejük, például bóbitájuk és szakálluk, valamint a tollazatuk textúrája miatt tenyésztik. Például a tollak ún. selyem szerkezetet képeznek puha szárral és a szoros kötődés nélküli farok tollak sugaraival. A különleges jelekkel bíró fajták közé az araucana, a pádovai, a holland, a kopasznyakú, a főnix és a selyemtyúk tartozik.

A kis növésű és törpe fajták legtöbbször az alapfajtából lettek kitenyésztve, ám azoktól kis testfelépítésük és alacsony súlyuk különbözteti meg őket. Míg a kis növésű változatokban viszonylag gyakori a welsumi, az itáliai, a plymouth rock, illetve a wyandotten, addig a törpefajták közül például a sebright, az antwerpeni szakállas vagy a türingiai törpe tyúk tenyésztése.

A nemzeti tyúkfajták önálló csoportot alkotnak. Az egyetlen cseh eredetű fajta – az aranycsíkos cseh tyúk – mellett az elismert tenyésztési fajtákból származó hibrid tyúkok hordozótípusának tizenkilenc vonala, a morva, a domináns és a horal szerepel az Állattenyésztés genetikai erőforrásainak megőrzésére és hasznosítására irányuló Nemzeti programban. Ezek a hordozó hibridek kisüzemi tenyésztés céljából kerültek kitenyésztésre. Ez azt jelenti, hogy ezek a tyúkok jól tűrik a helyi éghajlati viszonyokat, ugyanakkor viszonylag magas tojáshozamot biztosítanak, kevésbé igényesek a táplálékra és nyugodt természetűek. Különböző toll- és tojáshéjszín változatban elérhető.