Csehországban tenyésztett kecskefajták

A legnagyobb arányban a hazai nemzeti fajták fordulnak elő – a fehér rövidszőrű kecske (2570 egyed) és a barna rövidszőrű kecske (1272 egyed). A fennmaradó részt az anglonúbiai (566), száni (660), alpesi (39), wallisi (18), búr (226), kasmíri (14), moher (42) és holland törpekecskék (56) teszik ki. Becslések szerint azonban a belföldön tenyésztett kecskeállomány körülbelül két és félszer nagyobb.
A hasznosítás szempontjából a hazai tenyészetekben megtalálhatók a tejhasznú fajták (fehér és barna rövidszőrű, anglonúbiai, alpesi és száni), továbbá húsfajták (búr), kettős hasznosítású fajták (wallisi), szőrtermelő fajták (kasmíri, moher) és törpefajták (holland törpekecske).

A kecskefajták jellemzése

Fehér rövidszőrű kecske

A fehér rövidszőrű kecskét a 20. század első felében tenyésztették ki Csehországban az eredeti helyi kecsketípusok és Svájcból, illetve Németországból importált száni bakok keresztezésével. Nyugodt vérmérsékletű, közepes vagy nagyobb testméretű, téglalap alakú testfelépítésű, erős szervezetű fajta, közepesen hosszú, egyenes lábakkal. A kifejlett nőstények marmagassága 70–80 cm, testtömegük 50–60 kg, míg a bakok marmagassága 75–85 cm, testtömegük akár 90 kg is lehet.

A tenyésztők körében kedvelt nemzeti fajta, amely szarvalt és szarvatlan változatban is előfordul, magas szaporasága és kiváló tejtermelése miatt népszerű. A nőstények átlagosan 700–1100 kg tejet termelnek 3,4–3,7% zsírtartalommal és 2,8–3,1% fehérjetartalommal. A fajta 1992 óta genetikai állati erőforrásként van nyilvántartva.

Barna rövidszőrű kecske

A barna rövidszőrű kecskét az eredeti tarka és barna kecsketípusok, valamint Németországból importált harzi bakok keresztezésével tenyésztették ki. A fajta szarvalt és szarvatlan változatban is előfordul, nyugodt vérmérsékletű, közepes testméretű, téglalap alakú testfelépítésű, erős szervezetű, közepesen hosszú, egyenes lábakkal. A kifejlett nőstények marmagassága 60–70 cm, a bakoké 70–80 cm, testtömegük pedig rendre 50–55 kg, illetve 70–85 kg. A fajta magas szaporasággal és kiváló tejtermeléssel rendelkezik. A nőstények átlagosan 700–1100 kg tejet adnak 3,4–3,7% zsírtartalommal és 2,9–3,2% fehérjetartalommal. 1992 óta genetikai állati erőforrásként tartják nyilván.

Anglonúbiai kecske

Az anglonúbiai kecske helyi angol kecskék és keleti lógófülű fajták keresztezéséből alakult ki. Nagy testméretű, erős szervezetű, magas lábú fajta, jellegzetes domború orrháttal és széles, lelógó fülekkel. A kifejlett bakok testtömege 90–110 kg, a nőstényeké 60–80 kg. Marmagasságuk nőstényeknél 80–90 cm, bakoknál 90–110 cm. A fajta magas szaporasággal és kiváló tejtermeléssel rendelkezik. A nőstények átlagosan 1200–1500 kg tejet termelnek 4,7% zsírtartalommal és 3,9% fehérjetartalommal.

Száni kecske

A száni kecske a svájci Bern környékéről származik. Nyugodt vérmérsékletű, nagyobb testméretű, téglalap alakú testfelépítésű, erős szervezetű fajta, közepesen hosszú, egyenes lábakkal. A száni kecskék szarvalt és szarvatlan változatban is előfordulnak. A nőstények marmagassága 75–85 cm, testtömegük 55–75 kg, a bakoké 90–100 cm és 80–100 kg. A fajta magas szaporasággal és kiváló tejtermeléssel rendelkezik. A nőstények átlagosan 1100–1300 kg tejet termelnek 3,4–3,7% zsírtartalommal és 3,1–3,3% fehérjetartalommal.

Alpesi kecske

Az alpesi kecske francia eredetű, közepes testméretű fajta, amely helyi kecskefajták és barna fajták keresztezéséből alakult ki. Emiatt több színváltozatban tenyésztik, leggyakrabban őzbarna színnel és fekete hátcsíkkal. A kifejlett nőstények marmagassága 70–90 cm, testtömegük 50–80 kg, a bakoké 90–100 cm és 80–100 kg. A fajta magas szaporasággal és megfelelő tejtermeléssel rendelkezik. A nőstények átlagosan 700–800 kg tejet termelnek (rekord: 2400 kg) 3,3% zsírtartalommal és 3,5% fehérjetartalommal.

Búr kecske

A búr kecskét a múlt század 40-es éveiben tenyésztették ki Dél-Afrikában helyi kecskék, bantu fajták, kasmíri kecskék, valamint egyes európai és indiai fajták keresztezésével. Nagy testméretű, kiváló izmoltságú és erős szervezetű fajta. A kifejlett nőstények marmagassága 50–60 cm, a bakoké 70–80 cm. A nőstények testtömege 55–75 kg, a bakoké 90–130 kg. A búr kecske húsfajta, amely jó tejtermeléssel és szaporasággal is rendelkezik.

Wallisi feketenyakú kecske

A wallisi feketenyakú kecskét Svájc Wallis kantonjában tenyésztették ki a Berni-, Tessini- és Wallisi-Alpok zord körülményei között. A fajta fő előnye az ellenálló képesség és az igénytelenség. Hosszú szőrű, szarvalt, tetszetős kettős hasznosítású fajta, jó tej- és húsprodukcióval, ezért kiválóan alkalmas extenzív tartásra. Jellegzetes ismertetőjele a hosszú szőrzet, amely a test elülső részén fekete, hátul pedig fehér színű. Nagyobb testméretű, jól izmolt és erős szervezetű fajta. A nőstények marmagassága 70–75 cm, testtömegük 50–55 kg, a bakoké 75–85 cm és 65–75 kg.

Moher (angóra) kecske

A moher vagy angóra kecskét Elő-Ázsiában, Törökországban tenyésztették ki. Különleges szőrzete, amely mintegy 30 cm hosszú, az egész testet – beleértve a hasat és a végtagokat is – befedi, a homlokon pedig üstököt képez, minimális gyapjúzsírt tartalmaz. A gyapjú 80%-ban átmeneti szálakból, 18%-ban pehelyszőrből és 2%-ban fedőszőrből áll. A szőrzet kiváló fényű és erősen hullámos. Kis testméretű, jól izmolt és erős szervezetű fajta. A kifejlett nőstények marmagassága 30–45 cm, testtömegük 30–35 kg, a bakoké 50–60 cm és 40–45 kg.

Kasmíri kecske

A kasmíri kecskét Közép-Ázsiában tenyésztették ki. Gyapja sűrű, 35–50 µm finomságú átmeneti szálakból áll, míg a kasmír pehelyszőr finomsága 7–20 µm. Kisebb testméretű, jól izmolt és erős szervezetű fajta. A kifejlett nőstények marmagassága 55–60 cm, testtömegük 35–45 kg, a bakoké 60–70 cm és 55–60 kg.

Holland törpekecske

A holland törpekecskét a 20. század második felében tenyésztették ki Hollandiában. Szarvalt, nyugodt vérmérsékletű fajta, kis, téglalap alakú testfelépítéssel, erős szervezettel és rövid, egyenes lábakkal. A kifejlett nőstények marmagassága 40–50 cm, testtömegük legfeljebb 25 kg, a bakoké 50–60 cm és legfeljebb 40 kg.

---

Gyakran ismételt kérdések

1. Milyen gyakran kell a kecskéket oltani és féregteleníteni?

Ajánlott rendszeresen bélsárvizsgálatot végezni (ideális esetben évente kétszer), és annak eredménye alapján féregteleníteni. A célzott, parazitológiai vizsgálatra alapozott féregtelenítés jobb megoldás, mint az automatikus éves kezelés. A vakcinázás a régiótól és az egészségügyi helyzettől függ, de évente egyszer általában elegendő lehet.

2. Befolyásolható-e a tej illata és íze?

Az alap a megfelelő higiénia és a jó minőségű legelő, például a gyógynövényekben gazdag fű. Fontos a megfelelő vízellátás is.

3. Hogyan választják el a gidákat?

Az elválasztást fokozatosan célszerű végezni 6–8 hetes korban (esetleg 3 hónapos korig), amikor a gidák legalább 10–15 kg-osak és már szilárd takarmányt is fogyasztanak.

4. Melyik hónapban és hány hónapos korban célszerű pároztatni a kecskéket?

8–10 hónapos korban, ha az állat elérte a legalább 35–40 kg testtömeget; ez fajtától is függ. A fő pároztatási időszak augusztustól decemberig tart, amikor a kecskék ivarzanak.

5. Mit lehet tenni a tetvek ellen?

A kezelést állatorvosnak kell javasolnia, figyelembe véve a kecskéknél engedélyezett készítményeket. Nemcsak az állatokat, hanem lehetőség szerint a környezetüket is kezelni kell. A leghatékonyabbak a szintetikus piretroidokat (pl. deltametrin) vagy makrociklikus laktonokat (pl. eprinomektin) tartalmazó készítmények, állatorvosi konzultáció alapján.