Fürjek nevelése

Tojó és brojler fürjek

A szakirodalomban fellelhető, hogy a japán fürjeket már a 14. Században háziasították japánban. Azonban az első fürjfarmokat csak hat évszázaddal később (különösen az 1950-es években) hozták létre, nemcsak a származásuk szerinti országban, de amerikában is. Mivel az egyre gyakrabban megjelenő kereskedelmi jellegű gazdaságok végterméke a tojás és a hús volt, a tenyésztők erőfeszítéseinek eredménye két fürjfajta lett – tojó és brojler.

A tojó fürjek 100-140 g közöttiek (a fürjkakasok kisebbek) és akár 300 tojást is tojhatnak, melyek 10-12 grammosak. A brojler fürjek akár kétszer akkora súlyúak is lehetnek (240 g) és csak 200 tojást raknak, amelyek akár 4 grammal többet is nyomhatnak. Mindkét fajta hathetesen lesz ivarérett.

A fürjeket városban is lehet tartani

Nemcsak a japán fürj korai megjelenése, de növekedésük és szaporodási képességük, alacsony táplálékfogyasztásuk és az ól méretével kapcsolatos igényük is az oka annak, hogy az emberek városokban is tenyésztik őket. Megfelelő táplálással (speciális takarmánykeverék magas fehérjetartalommal), hőmérséklettel (optimális esetben 18 °c) és fénnyel kényelmesen tojhatnak házi körülmények között. A tojások, bár akár négyszer kisebbek, mint a tyúktojás, magas tápértékkel rendelkeznek.

Fürjtojás

A fürjtojás vitaminokat (a, d, e, b1, b2, b12), nyomelemeket (magnézium, foszfor, réz, kalcium, vas), értékes fehérjéket, esszenciális aminosavakat, foszfatidokat (lecitin), szénhidrátokat és más speciális biológiai hatóanyagokat tartalmaz, amelyek jótékony hatásúak a szív- és érrendszeri megbetegedések, az ekcéma, a cukorbetegség, az asztma, az emésztőszervi rendellenességek esetén és jelentősen erősítik a test immunrendszerét. A fürjtojás kiváló étrendkiegészítő sportolók, gyerekek, idősek és várandós nők számára. Az otthoni konyhában különösen népszerű a hidegtálak készítésekor.